Developer blog (all entries)

Eddig szerintem ez a legstrapabíróbb dolog, amit valaha készítettem. Vas lemezek és vas szegecsek, meg persze közé szorítva némi fekete (sajnos csak mű) bőr. Az övcsat technikai része a hagyományos övcsatok nyomán egy kampóból és hurokból áll, ezzel használható rendesen csatként is, vagy az öv saját csatja fölé helyezve. A szegecsek valójában 1mm-es vas szögek, azokat vágtam méretre, és kalapáltam el a végét.

Ez most megrendelésre készült, technikailag semmi extra nincs benne, egyedül annyi, hogy kipróbáltam rajta a kézi csiszológépet amit kölcsön kaptam. Azzal vakartam le a hátáról a festéket, mert ez a vas eredetileg egy számítógépház oldallapja volt.

A felületcsiszolást egyelőre kézzel csináltam, ezt majd még fejlesztenem kell a jövőben, ugyanis ennél is, meg a Skyrim-osnál is az volt a problémám, hogy több smirglit is elhasználok rajta, már vagy fél órája egyfolytában suvickolom, és még mindig vannak foltok rajta, ahol nem csillan meg olyan szépen a fény.

Következő projektnek már készülnek a tervek egy teljesen funkcionális övcsatra! Bár azt még nem találtam ki, hogy mi legyen az ábra rajta, de vagy valami személyes lesz, vagy valami Star Trek-es.

Végre az első olyan ötvös munkám, amit nem ragasztó tart össze! Itt most nem ragaszkodtam szigorúan az eredeti dizájnhoz, pusztán egy jelképet vettem alapul, és (nagyjából) a hozzá tartozó korszak technológiáját, így nem kellett kompromisszumokat kötni. A jelkép a Birodalmi Légió zászlaján jelenik meg a The Elder Scrolls szériában, ez a változat pedig, aminek törött az egyik szárnya, a Skyrim jelképe (a játéké, nem a provinciáé).

Hasonlóan az Assassin's Creed-es munkámhoz, a hátlap itt is egy vas lemez, amire rávarrtam műbőrt. Ami más, hogy most az embléma is vas, ugyanis rájöttem, hogy kellő csiszolás után a vas sokkal jobban néz ki, mint az alumínium. Egyúttal vékonyabb is lehet és még így is erősebb. Cserébe tovább tart kireszelni a formát, de pont emiatt elrontani is nehezebb. Hogy az emblémát ne kelljen ragasztani, egész egyszerűen szegecsekkel rögzítettem.

LED szalag vezérlőAz előző dobozolt változatban csak próba nyák volt, és az egész inkább prototípus volt, mint sem kész termék. Ezt most rendesen nyomtatott áramkörrel csináltam meg, és kijavítottam pár hiányosságot is, ami a gyakorlati tesztelés során merült fel, szoftver és hardver területen egyaránt. 4 példány készül most belőle, és ha van igény, továbbiak jöhetnek.

A nyomtatott áramkört noha „nyomtatottnak” hívják, ezt is kézzel rajzoltam, mint a korábbiakat, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ezáltal hogy az alkatrészek közti összeköttetések vezetékek helyett a panel felületén futnak, így bírja a rázkódást, aminek főként szállítás közben lehet kitéve.

Ami újdonság az előző verzióhoz képest:

  • A programok végigléptetésére most már két gomb van, mindkettő saját indikátor LED-el. Erre azért volt szükség, hogy az aktív (zenére reagáló) és passzív programokat külön tudjam választani, és könnyebben lehessen váltogatni közöttük.
  • A két gomb megléte egyúttal lehetővé tette többféle gombnyomás kombinációkkal további funkciók megvalósítását, úgy mint egyes programoknál a színváltás, vagy hogy az eszköznek be lehessen állítani, hogy bekapcsoláskor melyik programot indítsa elsőnek.
  • A gombok és a potenciométer elhelyezését most jobban átgondoltam, a kényelmes és esztétikus elhelyezés volt a fő szempont.

Aki kíváncsi mélyebben az eszköz képességeire, itt letöltheti a hozzá készített útmutatót.

A teljes funkcionalitást szemléltető videó megtekinthető lent a képgalériában!

VoltmérőNoha ilyet lehet kapni készen is, saját kezűleg elkészíteni mégis sokkal izgalmasabb. A lényege, hogy az autó akkumulátorának a feszültségét tudja mérni, anélkül, hogy a motorháztető alatt kéne kotorászni. Ehhez csupán a szivargyújtóba kell bedugni.

Az eszközt az előző blogbejegyzésben említett 8 lábú ATtiny85 mikrovezérlő működteti. A végleges kapcsolási rajz a tervezés során majdnem a felére redukálódott, ahogy haladtam végig a mikrovezérlő dokumentációján és jöttem rá, hogy több dolgot is meglehet sokkal egyszerűbben is csinálni a beépített okosságokkal.

Az egész eszköz 3,3 voltról üzemel, ezt a stabilizált feszültséget ugyanabból a feszültségből csinálja, mint amit mér, emiatt a mérési tartomány alsó határa körülbelül 4V. A felső határ bármekkora lehetne, de a kijelzőkhöz igazítva 19,9V-ra lett beállítva, így a 3 kijelző meghajtható két darab 8 bites sorosból párhuzamossá alakító IC-vel (két teljes kijelző = 2 ∙ 7, plusz az 1-es és a pont, az összesen 16 bit).

A tápfeszültséget az ATtiny analog-digital converter bemenete méri a belső 1,1V-os referenciafeszültségéhez képest. Mivel a mérendő feszültség magasabb, mint a referencia, ezért szükséges egy feszültségosztó. A mikrovezérlő rendelkezik beépített brownout védelemmel, azaz reset-be állítja saját magát, ha a tápfeszültség egy bizonyos szint alá esik. Erre felhasználja ezt az 1,1V referenciafeszültséget is, ugyanis ez bőven a működéshez szükséges szint alatt van. Épp emiatt a mérés során is amíg még megy, a referenciafeszültség mindig pontos lesz, és ezáltal a mérés is. Brownout reset-et a mikrovezérlő szoftveresen is megvalósít a kijelzőket meghajtó IC-k számára, így azok bekapcsoláskor, túl alacsony feszültségből való ébredéskor, vagy a ATtiny saját reset állapota alatt sem mutatnak helytelen információt.

Hogy kiküszöböljem a kijelzett érték esetleges oszcillálását, a kijelző az utolsó 128 mérés eredményét átlagolja ki és erre még Schmitt trigger-t használ. Ez utóbbi ugyan plusz-mínusz fél tizedessel meghamisítja a mérést, de jelen esetben nincs akkora jelentősége, és fontosabb, hogy vezetés közben az ember szeme sarkában ne villogjon.

Még év elején elkezdtem gőzerővel dolgozni több hardveres projekten is, itt az ideje, hogy elkezdjek írni róluk. Az egyik ilyen, egy felprogramozó készítése az ATtiny85 mikrovezérlőkhöz, amit egy későbbi projekthez használtam fel. Egyúttal megismerkedhettem a házi, kézzel rajzolt „nyomtatott” áramkörgyártás fortélyaival.

Ahogy a képen is látszik, az eszköz lelke egy ATmega328P mikrovezérlő, amire egy Arduino ISP szoftver van feltöltve. A tiny felprogramozását ez vezényli le, ami a 8 lábú foglalatba kerül. A LED-ek jelzik az átvitel folyamatát.

Eddig talán ez a legérdekesebb munkám, az Assassin's Creed: Syndicate emblémájának a megvalósítása. Maga az ábra szokás szerint alumínium, de a hátlap műbőr, ami rá van varrva egy vas lemezre. Sajnos a műbőr hepehupás mivolta miatt az ábra ragasztása nem éppen strapabíró, úgyhogy sajnálom, hogy a csavarok csak dísznek vannak rajta és nem azok tartják, de nem találtam ilyen kis méretben megfelelőt. A csavarok mindössze 1,5 mm hosszúak és csak egyszerűen bele van hajtva az alumíniumba.

Ez a műbőrös megoldás nagyon bejön, úgyhogy az egyik következő dizájn, a Skyrim emblémája – amit már egy ideje tervezgetek – is így lesz megcsinálva. Viszont azzal a különbséggel, hogy ott szegecsekkel lesz összefogva az egész, ami nem csak dísz, hanem valódi. Ha sikerül, az lesz az első olyan munkám, ahol egyáltalán nincs ragasztás.

SzakdolgozatEl is készült a bekötése a szakdolgozatomnak. A cím, mint azt korábban is írtam „Gráf-alapú Egyidejű Lokalizáció és Térképezés”. Mindennel együtt 92 oldal és 20157 szó lett a Word szerint. Amint az egyetem kirakta a publikusan elérhető digitális archívumába, megosztom majd itt is, de addig is most az államvizsgára koncentrálok.

Pózolás meg jobb minőségű kép az most elmaradt, mert gyorsan be kellett adnunk.